A terrorizmusról szólva —szerencsére— csak csekély számú hazai akció tanulságairól adhatunk számot. Az első nagyhatású túszejtő cselekményt Balassagyarmaton követte el egy fiatalkorú testvérpár 1973-ban. A túszdráma tragikusan, az egyik elkövető likvidálásával zárult. Az eset óta sokat vitatott kérdés, vajon szükségszerű volt-e az erőszakos beavatkozás. Kerülve, hogy az igazságosztó szerepkörében tetszelegjünk, tényszerűen megjegyezzük, az erőszakos felszámolás mindig a túsztárgyalás kudarcaként értékelendő. Nem hangsúlyozható tehát eléggé a felkészült, begyakoroltatott válságkezelő apparátus jelentősége. Napjainkban a tárgyalásra különlegesen kiképzett szakemberek állnak rendelkezésre a speciális terrorelhárító alakulatok állományában. Egy-egy túszhelyzet kialakulásakor azonban gyakran az első pillanatok, percek a legkritikusabbak, amikor a szakemberek még nincsenek jelen. Ezért rendkívül fontos, hogy minél szélesebb körben váljanak ismertté azok a tudnivalók, amelyek a túszok túlélési esélyeit növelhetik - kiváltképp az első percekben, a kiképzett túsztárgyalók megérkeztéig. Álláspontunk szerint nagy felelősséget kell az ez irányú ismeretterjesztésben vállalni az önkormányzatoknak csakúgy, mint a biztonsági szerveknek. Nem véletlen, hogy a lakosság megfelelő tájékoztatásának a nemzetközi elvárások szerint is hangsúlyos szerepet kell kapnia a válságkezelő, és kiemelten az antiterrorista stratégiákban.

A terrorizmus korántsem azonos a túszejtéssel, jóllehet a szó hallatán a legtöbben elsőként a túszdrámákra asszociálnak. Ennek vélhetően az elhúzódó, hosszú bizonytalansági időszakot felölelő, s ezért folyamatos és óriási sajtóvisszhangot kiváltó szituáció az okozója. Hasonlóan közismert terrorista akciótípus a légijárművek, illetőleg utasaik sérelmére elkövetett cselekmény. Ez sem a véletlen műve, mivel a légiközlekedéssel kapcsolatos események a világ minden pontján az érdeklődés középpontjában állnak. Ráadásul a terroristák gyakran éppen erre a felfokozott figyelemre építik akciójukat.

Visszatérve a hazai viszonyokra, fontosnak tartjuk tisztázni: a közelmúlt olyan nagy visszhangot kiváltó bűnesetei, mint például az Aranykéz utcai robbantásos merénylet, vagy a Fenyő gyilkosság, nem tartoznak a terrorizmus szűkebben vett fogalomkörébe. Ezek —amint azt az alapdefiníciókat tartalmazó fejezetrészben megmutatjuk— az extrémizmus megnyilvánulásai. A bűnözők egymás közti leszámolásai egyes esetekben mutatnak ugyan rokon vonásokat a terrorakciókkal, mégsem volna helyes a kétféle cselekménytípust összemosni.

Mi hát a terrorizmus? Ez napjaink egyik legnehezebben megválaszolható kérdése. Leginkább úgy közelíthetjük meg, ha elfogadjuk jogsértő mivoltát. Elismerve, hogy a terrorizmust naivitás lenne kizárólag kriminalitásként kezelni, jelen tanulmányunkban mégis a megfelelő ellenintézkedések kidolgozása szempontjából lényeges megjelenési formákra, vagyis a bűncselekményi vonásokra helyezzük a hangsúlyt. Kiemeljük ugyanakkor, hogy meggyőződésünk szerint csak és kizárólag akkor lehet hatásos antiterrorista politikát folytatni, ha keressük az eredendő kiváltó okokat és törekszünk azok megváltoztatására. Talán a terrorizmus kapcsán a legigazabb e tanács: „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!” Ellenkező esetben sziszifuszi harcot vívunk, csupán tüneti kezelést végzünk, holott gyógyítanunk kellene.

A terrorizmusról szólva ma már számos elmélettel, közelítéssel találkozhatunk. Talán a legvitatottabb témák körébe tartoznak az olyan alapfogalmak tartalmi elemei, mint a terrorcselekmény, a terrorszervezet, a politikai terrorizmus, stb. Kis túlzással azt mondhatjuk, ahány szakértő, annyi definíció. Persze nem minősíthető véletlennek ez a sokszínűség. A különbségek oka gyakran abban rejlik, hogy a fogalomalkotók nem mentesek különböző szervezeti, politikai befolyásoktól. Ezért másként közelíti a témát egy rendőr, mint egy titkosszolgálati vezető és megint másként, mint egy politológus vagy egy büntetőjogász. Szeptember 11-ét követően pedig további bizonytalansági faktorok megjelenése tette még nehezebbé a definícióalkotók munkáját.

Tanulmányunk abból a —szeptember 11-e tükrében konzervatívnak minősíthető— felfogásból indul ki, hogy a terrorizmus a bűnözés része, ezért jellemzői is a bűnözés kapcsán kimunkált fogalomrendszer köréből vett kifejezésekkel írhatók le. Álláspontunk szerint érdemben nem változtat ezen a nézeten a katonai fellépés megjelenése a terrorizmus elleni küzdelem eszköztárában. Ez utóbbi elhelyezése a demokratikus társadalom biztonsági rendszerében inkább a katonapolitikusok leckéje lehet, semmint a terrorizmussal foglalkozó szakembereké.

Olyan nézet, amely céljai elérése érdekében a jogellenes erőszak, a megfélemlítés, a terrorista megoldások alkalmazását nem zárja ki.

E fogalom azért kapott helyet tanulmányunkban, mert jól illusztrálja a terrorizmus gyökereinek változását. Míg néhány éve a terrorizmusról szólva csaknem mindig jelentős hangsúlyt kapott a politikai meggyőződés, addig az extrémizmus jelen meghatározásából —álláspontunk szerint joggal— arra következtethetünk, hogy a terrorizmus napjainkban jellemzően a bűnözés része, s csak olykor a politika különleges megnyilvánulása. E felismerés tükröződik a terrorcselekmény és a terrorizmus fogalmi meghatározásában is.

Egy adott ország hatályos büntető törvénykönyvében meghatározott olyan bűncselekmények, amelyek vallási, faji, etnikai, nacionalista vagy más csoportérdekek, illetve egyéni érdekek alapján motiváltak, és amelyek elkövetési módjára a nyilvánosság előtti tevékenység, kegyetlenséggel párosuló erőszak, a sértetteken túl mások megfélemlítésére, valaminek a kikényszerítésére irányuló törekvés jellemző. A terrorbűncselekmények körét gyakran nemzetközi egyezmények bővítik.

Tekintettel arra, hogy a Btk. Terrorcselekmény címmel tartalmaz egy tényállást, lényegessé válik a különbségtétel a büntetőjogi és az elméleti közelítés között. Ezért ehelyütt főfogalomként terror-bűncselekményről kell beszélnünk. A továbbiakban azonban —az általános szóhasználathoz igazodva— a terrorcselekmény kifejezéssel illetjük a terror-bűncselekményeket is.

A bűnözés része, egy meghatározott területen és időszakban elkövetett terrorcselekmények, továbbá terrorcselekmény végrehajtására létrehozott vagy terrorcselekményt elkövető szervezetek, csoportok, egyének, valamint a terrorcselekmények okozta anyagi károk és a terrorcselekmények sértetteinek összessége.

Az extrémizmusról szólva már rámutattunk a terrorizmus bűnözés jellegére. A terrorcselekmény tehát nem lehet más, mint bűncselekmény. Ezen a kategórián belül persze különleges jellemzőkkel bír, de alapvetően nem szakadhat el a bűncselekmény sajátosságaitól. A bűnözés modern fogalmában az elkövetett bűncselekmények mellett az elkövetők, az áldozatok és az okozott károk egyaránt helyet kapnak. Így logikus, hogy a bűnözés részeként értékelt terrorizmus fogalmi meghatározása is operál a bűnözés jellegzetességeivel.

„Törvénytelen erőszak, vagy azzal való fenyegetés előre kiszámított alkalmazása félelemkeltés céljából;

a kormányok, vagy társadalmak arra való kényszerítése, vagy megfélemlítése, hogy a terroristák politikai, vallási, vagy ideológiai céljaikat elérjék.”

Az országon belül létrejött terrorszervezetek, csoportok, vagy az ország állampolgára okozta terrorveszélyeztetettség, terrorfenyegetettség, és az általuk elkövetett terrorcselekmények összessége.

A külföldi (nemzeti, nemzetközi) terrorszervezetek, csoportok, egyéni elkövetők okozta terrorveszélyeztetettség, terrorfenyegetettség, és az általuk elkövetett terrorcselekmények összessége.

A terrorizmus elleni fellépés lehetőségei szempontjából egyáltalán nem közömbös az a közeg, amelyből a terrorizmus táplálkozik. Nyilvánvalóan kevesebb lehetőség nyílik a szuverén ellenintézkedésekre —ezek között hangsúlyosan a felderítésre— a külföldi, mint a belföldi terrorizmussal szemben. A külső terrorizmus elleni küzdelem nemzetközi együttműködésre készteti az érintett államok politikusait, nyomozószerveit, illetve titkosszolgálatait.

Személyek, dolgok olyan jellemzőinek összessége, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy a terrorizmus célpontjaivá, a terrorcselekmények sértetteivé válhassanak.

A terrorérzékenység fogalma a terrorizmus célpontjává, illetve sértettjévé válás lehetőségének viszonylag magas szintjét jelenti. Azért fontos a viszonylag magas szint hangsúlyozása, mert a terrorizmus egyik jellemzője éppen az, hogy bárki, bármikor és bárhol a terrorizmus áldozatává lehet. Az általánosságban fennálló esélyhez képest a terrorérzékenység lényegesen nagyobb valószínűséget testesít meg.

Egy meghatározott ország, szervezet, személy, objektum ellen kialakult olyan fenyegetettség, amely terrorcselekmény elkövetését elhatározó szervezet, csoport, egyéni elkövető által —a terrorcselekmények elkövetése előtt— kinyilvánított fenyegetésen alapul.

Az országok, illetve kormányok ellen irányuló terrorfenyegetettség tovább árnyalható aszerint, hogy a fenyegetés mennyire szűkíti le a fenyegetett személyek vagy objektumok körét. Eszerint

Egy meghatározott ország, szervezet, személy, objektum ellen kialakult olyan veszélyeztetettség, amely terrorcselekményeket elkövetni szándékozó szervezetek, csoportok, egyéni elkövetők nyíltan nem deklarált, de a terrorelhárítás által felfedett elhatározásán alapul.

A veszélyeztetettség annyiban különbözik a fenyegetettségtől, hogy az ártó szándék kitudódott ugyan, de a potenciális elkövetők erről nem értesültek. Az ellenintézkedések szempontjából nem közömbös ez a differencia, hiszen a terroristák a fenyegetés nyomán felkészülten várják a beavatkozást, míg a veszélyeztetettség esetében arról jellemzően nem tudnak.

A terrorfenyegetettség és terrorveszélyeztetettség fogalmával operálva lehetőség nyílik a „semleges terület”, a „célterület” és a „célország” értelmezésére.

Terrorfenyegetettség, illetőleg terrorveszélyeztetettség szempontjából

A terrorveszélyeztetettség, terrorfenyegetettség olyan mértéke, amelyben számolni kell a terrorcselekmény bekövetkezésével.

Vita tárgyát képezi, hogy a terrorfenyegetettség azonos-e a terrorküszöbbel, hiszen a bejelentett fenyegetést mindig komolyan kell venni. Mégis adódhatnak olyan körülmények, amelyek indokolják a fogalmak külön kezelését. (Tipikusan ilyen eset az iskolai bombafenyegetés.) Másfelől pedig a terrorveszélyeztetettség esetében is értelmezhető a terrorküszöb, minthogy a terrorakciókat gyakran nem jelentik be az elkövetők.

Megjegyezzük, hogy a fenti definíciók nem új keletűek. Nincs is ok a változtatásra, hiszen a terrorizmus, mint jelenség mit sem változott. Lényege továbbra is a megfélemlítés, legfőbb jellemzője a kiszámíthatatlanság és a pusztítás.

A terrorakciók rendkívül pénzigényesek. A kétpólusú világrend megszűnésével azonban radikálisan elapadtak a korábban szinte kimeríthetetlennek tűnő állami támogatások forrásai. 1990 előtt igaz volt az a mondás, miszerint „aki az egyik politikai tábor szemében terrorista, az a másikéban szabadságharcos”, de a XX. század utolsó évtizedében ez a politikai logika érvényét veszítette.

A globalizálódó terrorizmus, anyagi bázisának előteremtéséhez már korábban is gyakran nyúlt a súlyos és szervezetten elkövethető bűncselekmények eszközéhez. A '80-as években megjelent a kábítószer-terrorizmus fogalma, ami —nevéből következően— a kábítószer kereskedelem és a terrorizmus egymásra találását jelentette. Napjainkban pedig tipikusnak mondható terrorista anyagi forrás a kábítószer-, a fegyver-, az ember- és a szervkereskedelem. Az így megszerzett pénz kapcsán azután megjelenik a pénzmosás, mintegy keretbe foglalva a terrorizmust és a hozzá kapcsolódó egyéb bűncselekményeket.

Ezt az összefonódást szemlélteti az alábbi ábra.

Természetesen a pénzmosás nemcsak a terrorizmushoz kapcsolódó cselekmény; fellelhetjük minden olyan esetben, amikor a bűnös úton szerzett pénzt vagy vagyoni értéket olyan színben kell feltűntetni, mintha az legitim forrásból származna. A terrorizmus esetében azért nélkülözhetetlen a pénzmosás rendszerbe iktatása, mert másként rendkívül nehéz volna a nagy összegű pénzek eljuttatása a felhasználási helyükre.

Napjainkban a terrort általános harci formaként is minősítik. Ez annyit tesz, hogy a terror —más szavakkal a megfélemlítés, rémuralom— ma már nemcsak jól behatárolt személyi, ideológiai vagy politikai közegben alkalmazott eszköz, hanem bárhol, bármikor felbukkanhat, s bárkit sújthat. A terror eszközéhez nyúlhat a politika, a bűnöző, és a hadviselő fél egyaránt. Ahol kiélezett konfliktus keletkezik, ott számítani kell a terror megjelenésére. Ez alkalmasint azt is jelenti, hogy nem csupán a terroristák, hanem az ellenük küzdő szervezetek is eszköztárukba sorolják a terror néhány formáját.

A terror általános harci formaként kezelése arra késztet, hogy értékeljük át az olyan fogalmakat, mint „igazságos és igazságtalan háború”, „nemzeti felszabadító mozgalom”, vagy éppen „antiterrorista aktivitás”, stb. Az új definíciókban az erkölcsi megítélést tükröző „jó” és „rossz” helyébe a konkrétabban és magabiztosabban alkalmazható „törvényes” és „törvénysértő” ellenpontokat célszerű megjeleníteni. Ez utóbbi persze feltételezi a nagyfokú nemzetközi jogharmonizációt (legalábbis a terrorista cselekmények tekintetében).

2001. szeptember 11-e arra kényszerítette a terrorizmus témájával mélyebben foglalkozó szakértőket, hogy alaposan gondolják át addigi állításaikat. Elismerve, hogy helyenként új megvilágításba kerültek fogalmak, nézetek, le kell szögeznünk: a hagyományos terrorizmus —és ide soroljuk a posztmodern terrorizmust is— tovább él.

A 2001. szeptember 11-én az USA területén végrehajtott terrortámadások nyomán teljes mértékben felül kellett vizsgálni a terrorizmusról, a biztonságról alkotott képünket. A tragikus kimenetelű terrorakciók végrehajtásuk tekintetében számos újdonsággal szolgáltak, hatásukat tekintve pedig egyedülállóan pusztítóak voltak. Az ellenintézkedések kapcsán szintén új közelítésekkel találkozhattunk attól a pillanattól fogva, hogy az Egyesül Államok elnöke háborús cselekménynek minősítette a támadást és a hadsereg bevetését igénylő választ helyezett kilátásba.

Jóllehet, a jelen anyag olvasói minden bizonnyal kiválóan ismerik a „11-ei események” történetét, az azonos tájékozottság igényével érdemesnek ítéltük a terrortámadás-sorozat néhány kulcseseményének felidézését.

[Forrás: Index internetes portál.]

USA, 2001. szeptember 11. (kedd)

8:45 [keleti parti idő szerint] Az American Airlines Bostonból Los Angelesbe tartó 11-számú járata a New York-i Világkereskedelmi Központ (World Trade Center, röviden: WTC) több mint négyszáz méter magas északi tornyának ütközik. A Boeing 767-200ER típusú, közepes méretű utasszállító gép becsapódása több emeletet teljesen lerombol, a kiömlő üzemanyag azonnal felgyújtja az épületet.

9:03 Egy másik Boeing 767-es, a United Airlines 175-ös járata (szintén Bostonból tartott Los Angelesbe) a WTC déli tornyának ütközik. A robbanás szinte kettévágja az épületet. A két toronyban csaknem ötvenezer ember dolgozik. A két gép éppen munkakezdéskor csapódik be, az áldozatok számát több ezerre becsülik. A második ütközést a CNN élőben közvetíti. A WTC mindkét tornya ég, New York fölött sűrű füst gomolyog. A hatóságok azonnal lezárnak minden repteret, majd New York összes hídját és alagútját is. Kiürítik Manhattan déli részét.

9:30 Az Egyesült Államok elnöke Floridában bejelenti, hogy az országot súlyos terrortámadás érte.

9:43 Az American légitársaság 77-es számú, Washingtonból Los Angelesbe tartó járata megjelenik Washington felett és a hadügyminisztérium épületére, a Pentagonra zuhan. Épp azt az épületszárnyat pusztítja el, ahol az amerikai hadsereg vezérkarának irodái vannak. Az épület kigyullad, a 24.000 dolgozót azonnal evakuálják. Néhány perc múlva kiürítik az összes fontosabb kormányhivatalt, így a Capitolumot és a Fehér Házat is.

10:05 Szinte az egész világ láthatja, amint a Világkereskedelmi központ déli tornya összeomlik. A törmelék sok száz tűzoltót és a mentésen dolgozó rendőrt temet maga alá. Manhattan utcáit sűrű por és füst lepi el.

10:10 A Pentagon megrongált szárnya szintén összeomlik.

10:28 A WTC északi tornya is ledől. Eltűnik a föld színéről a város és egész Amerika egyik legismertebb és legnagyobb épülete, jelképe. New Yorkban teljes a pánik, az utcákon füst és por kavarog.

10:48 Jelentés érkezik, hogy Pennsylvania államban, Pittsburgtől körülbelül száz kilométernyire lezuhant egy újabb belföldi járatú utasszállító gép. Később kiderül, hogy a United Airlines Newarkból San Franciscóba tartó Boeing 757-ese volt.

11:18 Az American Airlines bejelentette, hogy két repülőgépe eltűnt. A 11-es járat (Boeing 767) 92 emberrel, a 77-es járat (Boeing 757) pedig 64 emberrel a fedélzetén. Azonosítják az északi toronynak illetve a Pentagonnak ütközött gépet. Délben a United Airlines és azonosítja két eltűnt gépét, a 93-mas és a 175-ös járatot.

13:04 George Bush egy louisianai légibázison bejelenti, hogy országszerte a legszigorúbb biztonsági intézkedéseket vezetik be, az amerikai hadsereget világszerte magas harckészültségbe helyezték. „Az Egyesült Államok felkutatja és megbünteti a tetteseket" - mondja az elnök. Busht ezután az elnöki különgéppel a háborús esetekre fenntartott nebraskai főhadiszállásra szállítják, csakúgy, mint a hadsereg és a kongresszus legfontosabb tisztviselőit. Ott összeül a Nemzeti Biztonsági Tanács.

A szeptember 11-ei eseményeket (gyakorta használt rövidítéssel: 09/11) kommentálók eleinte gyakran éltek olyan hangzatos szólamokkal, miszerint a terrortámadás új korszakot nyitott az emberiség történetében. Az iszlám vallású elkövetőkre utalva olyan vélemény is hangot kapott, hogy megkezdődött a „civilizációk harca”. Anélkül, hogy részletes indokolásba kezdenénk, leszögezhetjük: álláspontunk szerint az idézett közelítések túlzóak és elhamarkodottak. Azzal azonban azonosulni tudunk, hogy 09/11 eseménysorozata új korszakot nyitott a terrorizmus történetében. Ezt a nézetünket a következő tényekkel támasztjuk alá.

09.11-et követően megjelent a világban az ún. al-Kaida ihletésű terrorizmus, amelyet —némi malíciával— „franchise terrorizmusnak” is szoktak titulálni. Ennek a rendkívül veszélyes elkövetési formának a 09.11.-i támadás szolgál mintájául. Az al-Kaida ihletésű terrorizmus főbb ismérvei az alábbiak:

A 09/11-hez kötődő terrortámadás nemcsak elkövetői és cselekményi szempontból, hanem az ellenintézkedések oldaláról nézve is számos nóvummal bővítette a terrorizmussal —és a háborúval!— kapcsolatos felfogásunkat. Előtérbe került az úgynevezett aszimmetrikus háború fogalma (kevesek okoznak sokakat érintő, nagy pusztítást), és újra kellett fogalmazni az ellenintézkedések körét is.

Az ellenintézkedések meghatározása nemzetközi és hazai szinten, antiterrorista stratégia előírásai mentén történhet.

http://index.hu/politika/kulfold/krono/

A Budapest és New York közötti időeltolódás 6 óra, tehát magyar idő szerint: 14:45.

1. oldal, összesen: 10

Terroriz-mus

Szerv-

kereske-delem

Fegyver-

kereske-delem

Kábítószer

kereske-delem

Ember-

kereske-delem