Köszönöm elnök úr. Elvégre a hadsereg is – mint itt elhangzott – a társadalom visszatükröződése. Vannak még érdekes ellentmondások. Jan azt mondta “egy ember – egy szavazat – egy puska” és én rögtön az Egyesült Államokra gondoltam, ahol hivatásos hadsereg van, emellett pedig megvalósult az “egy ember – egy szavazat – egy kézifegyver” elve. De hát azért az más.

Azt hiszem, arra kaptam felkérést – de előtte hadd fejezzem ki a hálámat a meghívásért – szóval arra kértek fel, hogy beszámoljak Hollandia tapasztalatairól, hiszen Hollandia és Magyarország bizonyos szempontból összehasonlítható országok, ami a méretüket illeti, bár a hadsereg most Hollandiában már kisebb. Hollandia lakossága 15 millió, Magyarországé 10 millió, tehát jobban összehasonlítható a két ország egymással, mint bármelyik az Egyesült Államokkal. Soha ne az Egyesült Államokkal hasonlítsák össze magukat. Ne válasszanak nem megfelelő országot összehasonlítási alapnak, ha tapasztalatokat gyűjtenek. Mi nem megfelelőt választottunk, amikor Nagy-Britanniát vettük példaként, bár figyelembe vettük más országok példáját is. A 90-es évek elején még nem tudtuk, hogy milyen modellt vegyünk át. Fontos tudni, hogy melyik felel meg az önök szerkezeti felépítésének. Ezzel szemben a védelmi költségvetésünkben nagy különbségek vannak. Azt hiszem, hogy mi tízszer annyit költünk katonai célokra, mint Magyarország, tehát végül is, mint mindig, a pénzügyi szempontok lehetnek a döntőek. NATO tagként, és különösen, ha a NATO teljes értékű résztvevői kívánnak lenni, akkor valószínűleg a hivatásos hadseregre történő átállás nem megkerülhető. Az önök honvédelmi minisztere is kifejtette ma délelőtt, hogy ez 10-15 vagy 20 éven belül bekövetkezik. NATO részről bizonyosan nagy nyomás fog önökre nehezedni. Új típusú küldetésekre kell számítani. Délelőtt erre senki sem utalt, de mi Hollandiában már nem tömeghadseregben és területvédelemben gondolkodunk. A parlamentben bizonyos pártok teljesen szakítani kívánnak a régi gondolkodásmóddal és csak a békefenntartó és béketeremtő küldetésekre koncentrálnak. Önkéntes alapon szervezett hadsereggel ezt meg lehet tenni, szembe lehet nézni ezzel a kihívással, talán sorozott hadsereggel is, de sokkal nehezebb úgy. Másodsorban, a közel jövőben nem várható nagy konfliktus Európában. A területvédelemben való gondolkodás hagyományát – ami úgy tudom a magyar történelemben is uralkodó volt – újra kell értékelni. Különösen, ha egy ország egy szövetség tagja, ahol együtt is el lehet a dolgokat végezni, nem pedig csak önállóan, anakronizmusnak tartom, hogy Magyarországon még vannak területvédelmi parancsnokságok. A problémák megoldása során egész szövetségben kell gondolkodni. A jövőben nem önálló országként, hanem egy szövetség tagjaként kell cselekedni. Azt kell átgondolni, hogy hogyan tudunk bizonyos feladatokat megosztani, nem kell mindent egyedül csinálni. A Hollandiához és Magyarországhoz hasonló kis országok már nem képesek mindent egyedül végezni.

Mindamellett a stratégiai logika is a hivatásos hadsereg mellett szólhat. Hollandiában mégsem ez volt a döntő. Inkább a politikai logika döntött, az pedig igen bonyolult szokott lenni. Nálunk egy sorozás-párti védelmi miniszter kért fel egy nemzeti bizottságot, hogy vizsgálja meg a hadkötelezettség kérdését, de eközben rá kellett jönnie, hogy a parlamentben sok párt a teljesen önkéntes alapokon álló hadsereg híve. Végül még mielőtt a bizottság nyilvánosságra hozta volna a hadkötelezettség fenntartását javasló jelentését, a miniszter politikai okokból a hivatásos hadsereg mellett döntött, és megúszta, mert a parlamentben elég támogatást tudott szerezni. Mindeközben pénzügyminiszter kollégája a hidegháború után a béke osztalékát követelte tőle. Ez az ügyes politikus azonnal meglátta a megfelelő megoldást: “Csökkentem felére a hadsereget, ettől elégedett lesz a pénzügyminiszter, én pedig meg tudom szerezni a parlamenti többséget.” Ebben tehát vajmi kevés szerepe volt a stratégiai logikának. A vitában többször hivatkoztak a történelemre, a sorozott hadsereg hosszú hagyományaira, a társadalom és a hadsereg viszonyára, hogy az nem állam az államban és a többi, de végül is a pragmatikus megfontolások diadalmaskodtak. Ezek közül idézek fel néhányat.

Hadműveleti megfontolások és felhasználhatóság. Erről már sok minden elhangzott itt. Nem lehet sorkatonákat akaratuk ellenére, önkéntes jelentkezésük nélkül a volt Jugoszlávia területére küldeni, vagy régebben holland sorkatonákat Libanonba az ottani holland zászlóaljba. Akkor még nálunk is volt hadkötelezettség, a katonákat pedig megkérdezték, hogy akarnak-e, hajlandóak-e menni és sokan mentek. Úgy tűnik, hogy a legjellemzőbb küldetések – és hogy a jövőben mi, a Nyugat, ezt támogatjuk-e az nagy kérdés – a hadseregek elsődleges feladatai a békefenntartó és béketeremtő küldetések lesznek.

Ha egy ország úgy dönt, hogy eltörli a hadkötelezettséget, akkor azonnal felmerül a kérdés, hogy mekkora haderőre számíthat majd. Már említettem, hogy a holland hadsereget a felére csökkentették. Itt jegyzem meg, hogy a haditengerészetnél nem szolgáltak jelentős számban sorkatonák, kevesebb, mint ezren, míg a légierőnél, a sorkatonák száma nem érte el a kétezret, tehát ezek jelentéktelen számok. Amikor tehát azt mondom, hogy hadsereg, akkor ténylegesen a szárazföldi erőkre gondolok. Nálunk tehát 60 000 főről, az új, teljesen önkéntes haderő bevezetése után most 30-32 000, legfeljebb 36 000 főre csökkent a létszám. Miért pont ekkorára? Azt hiszem itt csak anyagi megfontolások játszottak szerepet. A haderőt tehát az átállásnál csökkenteni kell, de hogy milyen mértékben azt a rendelkezésre álló költségvetési források határozzák meg. Itt ismét nem a stratégiai logika a meghatározó, hanem a pragmatizmus és az helyi körülmények. Más szóval, nálunk nagy mértékben csökkenteni kellett a hadsereg létszámát. Akkor pedig, amikor egy országnak azonnal bevethető hadseregre lesz szüksége egy előre nem látott esemény miatt, a létszám fontos. A hadsereg létszám fontos. Ha túl nagy arányú haderőcsökkentést hajtanak végre – ezt önök, mint szakemberek nálam jobban tudják – akkor, hogyan lehet egy hadműveletet végig vinni. Hogyan lehet a különböző küldetésekben részt venni. Ezek fontos kérdések. Személyes véleményem – ezzel a holland védelmi minisztériumban nem értenének egyet --, hogy az átalakítás során mi olyan katonai alakulatot hoztunk létre, egy hadosztályt, plusz tartozékait, amely nem képes egy hadsereg feladatainak megfelelni. Könnyen lehetséges tehát, hogy egy Hollandia méretű országnak választania kell a különböző katonai feladatok, megbízatások között, nem pedig mindent csinálni. Nálunk ugyanis a haditengerészet, a légierő és a hadsereg még mindig hidegháborús szerkezetükben működnek. A hadsereg már megváltozott, de a haditengerészet és a légierő még nem nagyon. Ha továbbra is jelenlegi formában tartjuk fenn a három haderőnemet, akkor nehéz lesz egyszerre a hadrafoghatóságot és a kiképzettséget is biztosítani és emellett küldetésekben részt venni mondjuk egy vagy két éven keresztül. A boszniaihoz és a koszovóihoz hasonló feladatok ugyanis nem hat hónapig tartanak, erre már jobb előre felkészülni. A haderő mérete tehát fontos és azt nem annyira a stratégiai logika határozza meg, nem az diktálja, hanem a pénz.

Most röviden szólnék a régi hadkötelezettségről. Már mások is említették, hogy a egyre több hivatásos és önkéntes lép be a hadseregbe. Nálunk ez a folyamat a 80-as években kezdődött, amikor az ország úgy döntött, hogy létre hoz egy légideszant dandárt, Apache fegyveres kereső helikopterekkel. Természetesen ez egy önkéntesekből álló egység. Pedig ekkor még hadkötelezettség volt érvényben.

Valaki említette a technológiát és azt, hogy kevés idő áll rendelkezésre, hogy a katonák megtanulják használni. Nos, amikor egy fiatal holland srácot behívtak, egy hét alatt máris sofőr lett, mert volt neki eleve jogosítványa, tehát egy hét alatt járműre lehetett tenni. Ezzel szemben az orosz hadseregben, ez négy, öt vagy hat hónapot venne igénybe, mert az orosz fiatal még sosem vezetett járművet. Nehéz megítélni a sorkatonák értékét, mivel egyes feladatokra megfelelőek, másokra nem alkalmasak. Az olyan helyeket, amelyre a sorkatonák nem alkalmasak, szerződésesekkel töltötték be, akik két vagy három évre szóló szerződést írtak alá. A hivatásos tiszteken kívül ez a forma létezik ma is. Két, két és fél éves szerződéseket vezettünk be. Mostanra, 5-8 év tapasztalatával a háta mögött, a hadsereg hosszabb időre, 5-7 évre próbál embereket szerződtetni. Ennek fő oka a hatékonyság: csak egyszer kell kiképezni őket. A szakértelmet és egyéb érveket is fel lehet az új kezdeményezés mellett hozni. Itt jegyzem meg, hogy Németországban is léteznek csak önkéntesekből álló egységek, aggályos azonban, hogy a katonákat és a tiszteket is két kategóriába lehet osztani. A hivatásos katonák a feladatok egy bizonyos fajtájára alkalmasak, a sorkatonák pedig ettől eltérő feladatokra.

Említettük már, hogy nem tisztességes ha csak a fiatal férfiak kis része teljesít katonai szolgálatot. Ez az arány Hollandiában is csökkent a 60-as évekre jellemző 63%-ról, … elnézést 55%-ról [egy kis rész itt technikai okokból hiányzik] … mely 99%-ról 63%-ra csökkent, tehát egy tisztre egy altiszt és két sorkatona jutott, amely elfogadható arány, de ez mára már 40% alá csökkent volna, ha a hadkötelezettség fenn marad. A sorkatonaságon alapuló hadsereg pénzben mért hatékonysága tehát csökkent, függetlenül a sorkatonaság jövőjétől.

Eközben a hivatásos hadsereg támogatottsága nőtt Hollandiába, és mint említettem, minden ország olyan hadsereget tart fenn, amilyet a társadalom akar. Hollandiában a békefenntartó és béketeremtő küldetések társadalmi támogatottsága és a hivatásos hadsereg támogatottsága a holland hadsereg srebrenicai kudarca ellenére is nőtt. Egy ország sem képes sikereket elérni társadalmi támogatottság nélkül – függetlenül attól, hogy sorozott vagy hivatásos hadserege van-e. A hadsereg beágyazódásának tehát ez a támogatás előfeltétele – anyagi és más természetű egyaránt. Ez tehát nagyon fontos. Hollandiában nem tartunk a hadsereg kasztosodásától. A demokráciának nagy hagyománya van, a hadsereg már régóta nem barakkokban elzárva él, a társadalomtól elszakítva. A holland tisztek tagjai a társadalomnak, társadalmi környezetben élnek, részt vesznek a politikai és társadalmi folyamatokban. Nem, nem félünk a kasztosodástól.

A költségekről, még egyszer. Minden állam mindent megengedhet magának, ha a pénzügyminiszter és a társadalom akarja. Ez természetesen befolyással van a hadsereg létszámára. Egy Magyarországhoz hasonló országban mindezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel véleményem szerint a jövőben komoly gondok lesznek az eszközbeszerzéssel. A létszám szempontjából ez azért lényeges, mert egy kisebb haderő eszközszükséglete is kisebb. Ez Hollandiában is komoly indok volt, megszabadultunk több száz harckocsitól és egyéb eszköztől, így a jövőben kevesebb tankot kell lecserélnünk. A hadsereg létszáma és a beszerzési költségek között van összefüggés.

Egy másik fontos kérdés: a toborzás. Évente 9000 új szerződésesre van szükségünk – ebből 6000 a hadseregnek kell. Már említettem, hogy a hadsereg szándéka tovább benn tartani az embereket. Ez azonban problémákat vet fel. Nehéz szerződéseseket toborozni kettő, három, öt vagy hét évre. Jelenleg a hadseregben az alakulatok feltöltöttsége hozzávetőleg 80%-os, mint a jelenlevő katonák tudják, ez nem túl jó. A gyalogsági egységekbe nehezebb embereket szerződtetni, mint más egységekbe. A hadsereg átszervezésének és a sorkatonaság megszűnésének következtében egy vízfej marad, túl sok lesz a törzsfőnök és túl kevés az indián. Biztos vagyok benn, hogy a magyar hadsereg is hasonló gondokkal küzd: túl sok az ezredes és nincs elég tiszthelyettes és fiatal. Hollandiában is több fiatal hagyta el a hadsereget, mint idősebb, ráadásul nehéz fiatalokat toborozni. Így az egészséges személyzeti piramis szerkezet helyett egy fordított piramis alakul ki. Ezért hatalmas összeget fordítottunk arra, hogy korkedvezményes nyugdíjat ajánljunk negyvenes és ötvenes tisztjeinknek, mindenféle járulékokkal és kedvezményekkel. Ez sok pénzbe került, egyszeri kiadás volt, de drága.

Nem tudom, hogy az önök országában mi a hivatásosok és sorkatonák aránya, a holland arányokat már említettem, ami a sorkatonák és a hivatásos katonák költségének arányát illeti, ez Hollandiában durván 1:3 volt. Attól tartok, hogy a különbség Magyarországon sokkal nagyobb. Mi tehát háromszor annyit fizettünk a hivatásosainknak, mint a sorkatonáknak, de ez azért volt, mert a sorkatonák nagyon jó zsoldot kaptak. Ez is egy fontos tényező, ha Magyarországon az olcsó sorkatonákat drága hivatásosokkal helyettesítik, egy újabb költségvetési problémát kell megoldani.

A holland hadsereg nem rendelkezett a piaci toborzáshoz szükséges ismeretekkel. Éveket vett igénybe, amíg a hadsereg ténylegesen kifejlesztette saját technikáit, marketing technikáit és elfoglalta helyét a munkaerőpiacon. A munkaerő piac információval történő ellátása szintén nagyon fontos. Jelenleg a szerződést aláíró emberek 30%-a néhány hónap után otthagyja a fegyveres erőket. 30% csalódottan távozik. Ez az információ-áramlás hiányosságának tudható be, vagy pedig nem megfelelő elvárások alakulnak ki a szerződésesekben. Meg kell említeni, hogy számos oktatási és műszaki képzési programot indít a hadsereg a szerződésesei számára. Újabban a hadsereg regionális együttműködést alakít ki az iparral és egyéb ágazatokkal, hogy felkészítse a szerződéseseket képzéssel és készségek átadásával arra az időre, amikor majd visszatérnek a helyi civil társadalomba, ahol például valamilyen vállalkozásba is kezdhetnek. Ez is fontos. Hamarosan be kell fejeznem.

Tehát a toborzás nehéz feladat, a hadseregnek meg kell tanulnia, hogyan vonzhatja magához a megfelelő embereket, egyben ki is kell képeznie őket, hogy ha majd távoznak, könnyen találjanak munkát. Lehetőleg a környéken. Ezeket a tapasztalatokat szereztük, nem volt mindig könnyű az út.

Említettem, hogy milyen nagy számú harckocsitól szabadultunk meg. Ezzel azonban a harckocsik személyzete is feleslegessé vált. Mit lehet velük tenni? Ezek mind nagyon praktikus problémák, de végső soron azt, hiszem, hogy egy Magyarországhoz hasonló ország számára nincs igazán választási lehetőség. Egyszerűen azért, mert önök akartak belépni a NATO-ba. Köszönöm a figyelmet.